ONLINE FARSANGI SZINKRONSZEMLE a nagy járvány idején.
A zsűri munkája
Javában tart az Online Farsangi Szinkronszemle a SziA szervezésében. (SzíDoSz-Szinkron Alapszervezet) A szinkronrendezők 32 alkotást jelöltek a szemlére az elmúlt év szinkron munkái közül, amelyeket első körben egy független zsűri bírál el. A tapasztalatokról kérdeztük a zsűri tagjait.
„A szinkron komoly és nagyon nehéz munka”
A címbéli gondolat egyike azoknak, amelyekben az Online Farsangi Szinkronszemle zsűrijének mind a hat tagja maximálisan egyetértett.
Az alábbiakban az Enyedi Ildikó filmrendezővel; Tomasevics Zorka szinkronrendezővel; Benedikty Marcellal, a Central Média multimédia vezetőjével; Harsányi Levente műsorvezetővel; Varga Attila Sixx író-újságíróval és Varga Balázs filmtörténésszel, az ELTE filmtanszak docensével készített rövid interjúk összefoglalóját olvashatják.
Mindannyian örömmel vették a felkérést, megtiszteltetésnek tekintik a zsűrizésben való részvételt.
Sixx szerint Rajkai Zoltán őt azért kereste meg, mert kell egy olyan ember is, aki nem feltétlenül híve a szinkronnak és nem is ebből él, viszont nagyon határozott véleménye van.
Ez egy bátor döntés, amivel a SziA nem könnyítette meg a saját életét.
Tomasevics Zorka számára külön öröm, hogy még emlékeznek és gondolnak rá, noha egy ideje már nyugdíjban van.
Benedikty Marcellt meglepte a felkérés, de büszke is rá, mivel jó ideje nem szinkronizál már, kicsit így kívülről is nézi, de közben ismeri is ezt a világot. Reméli, hogy a felkérés annak is szól, hogy anno jól csinálta, amit kellett, és talán számít kicsit a véleménye.
Enyedi Ildikó azonnal igent mondott a feladatra, abban bízva, hogy így talán egy kicsit ő is tud segíteni abban, hogy hangsúlyt kapjon, mennyire komoly munka a szinkron, amire kellő időt és pénzt kell fordítani.
Harsányi Levente elmondta, hogy a kifejezetten szakmai értékelést javarészt meghagyja zsűritársainak, míg ő inkább fogyasztói szemmel nézi a benevezett alkotásokat.
Varga Balázs pedig azt emelte ki, hogy filmtörténészként teljesen át kellett állítania a figyelmét, így ebben a munkában izgalmas kihívás, tanulási lehetőség is van számára.
A legtöbb zsűritagot valamilyen meglepetés is érte az értékelés során. A szinkronrendezőt néhány színészi teljesítmény váratlanul kellemes módon lepte meg. Szerinte ez leginkább annak köszönhető, hogy a nagyon ügyes szinkronrendezők nem a szokványos módon osztottak ki bizonyos szerepeket, és ebből fantasztikusan jó dolgok születtek, mert a színészek új módon mutathatták meg, hogy mire képesek.
Kellemetlen tapasztalata viszont, hogy a színészek zöme már nem tud szépen magyarul beszélni.
Érdemes lenne továbbképzésen megerősíteni a színészeket abban, ami jó. Csak erre senki nem ér rá.
A Central Media munkatársát egykori szinkronszínészként nem érték nagy meglepetések, mert amiket most zsűriként figyelnie kellett, azt amúgy is mindig figyelni szokta.
A filmrendező elmondta, hogy általában eredeti nyelven nézi a filmeket, így nincs szinkronhoz szokva. Ezért történhetett, hogy olykor általa jól ismert színészek hangját sem ismerte fel. Ez is azt bizonyítja, hogy az illetők kiváló munkát végeztek. Az újságíró számára az tud meghatározó élménnyé válni, ha elfelejtheti, hogy a film szinkronizálva van. A filmtörténész pedig a zsűrizés kapcsán szembesült azzal, hogy a szinkron mennyire sokakat foglalkoztató és összetett iparág. Kiemelte, hogy mivel nagyon nagy mozgókép-fogyasztó környezetben élünk, végképp nem mindegy, hogy milyen minőségű szövegek, hangok, szinkron vesz minket körül.
A Szinkronalapszervezet munkájáról is szó esett a beszélgetésekben. Minden zsűritag szerint fontos, hogy lett szakszervezet. Mindenkinek jót tenne, ha nálunk is kialakulna egy olyan minőségbiztosítási rendszer, olyan közös értékrend, amely szerint bizonyos dolgok alá nem lehet menni. Ne lehessen áron alul dolgoztatni és dolgozni. Mindenkinek jót tenne, ha normálisabb pénzért dolgozhatna – mondta Sixx. Le a kalappal a SziA-ügyekben dolgozó kollégák előtt, akik az anyagi és erkölcsi megbecsülésért dolgoznak. Azért is fontos mindez, mert a magyarok általában szeretik a szinkront, ez nálunk egy „kényelmi luxuscikk”- fejtette ki Tomasevics. Komolyabban vett, fontosabb, elismertebb dolognak kéne lennie a magyar szinkronnak. Támogatni kellene, hiszen „népművelő” funkciót is betölt – mondta Benedikty. A magyar szinkron kiemelkedően jó volt – ma nem az. Vannak fizikai határai annak, hogy mennyire lehet a munkatársakat kizsákmányolni. Jó lenne, ha ez a szemle – a figyelem, a díjak – visszahatna a megbízókra is, mert az ő feladatuk, hogy jobb munkakörülményeket teremtsenek – hangoztatta Enyedi.
Abban minden zsűritag egyetértett, hogy mind a szinkronnak, mind a feliratnak van létjogosultsága, és fontos, hogy az alapszervezet törekszik ezt szabályozásba venni.
Végezetül a zsűri tagjai megfogalmazták kívánságaikat is a magyar szinkron számára.
Első helyen szerepelt a több pénz és több munkára fordítható idő párosa.
Továbbá: több elismerés (Sixx);
csupa jó film (Tomasevics Zorka.);
a szakma megszerettetése és megismertetése, hogy a közönség jobban értse, milyen kemény munka ez (Harsányi Levente);
megbízható és kiszámítható szabályozás, olyan technikai sztenderdek, amelyekkel akár home office-ban is minőségi munkát lehet végezni (Varga Balázs);
Benedikty Marcell pedig egy személyes történetet mesélt el: „Van egy régi, de élénken élő emlékképem egy régi szinkronos munkából: lehettem kb. 7-8 éves, és éppen Sinkovits Imre és Tolnay Klári között álltam.
” Legyen mindenkinek egy hasonló, életre beégett képe!
(Az interjúkat készítette és az összefoglalót írta Vági Eszter)