A jelöltek saját döntésük értelmében a következő pozíciókban indulnak a választáson
Jelöltek listája – SziA elnökségébe
Jelöltek az elnökségbe- bemutatkozó anyagok
Kedves Tagtársak,
2008 óta dolgozom fordítóként, több száz angol és olasz nyelvű film, sorozatepizód magyar szövegét követtem el, emellett mintegy húsz könyvet fordítottam le főállásom (televíziós szerkesztő) mellett. Nagy álmom, hogy egyszer majd a fordításból tudjak megélni (igen, mondták már, hogy naiv vagyok), a szakszervezet egyik fontos feladatának tartom a szakmában dolgozók anyagi megbecsültségének javítását – ezzel, gondolom, nem vagyok egyedül.
Még mindig szeretnék hinni abban, hogy ez nem csupán szélmalomharc (lásd naivitás fent). Tavaly volt alkalmam külföldi kollégákkal beszélgetni az Audiovizuális Fordítók Európai Egyesületének közép-európai találkozóján, tőlük tudom, hogy több országban sikerült jelentős előrelépést elérniük.
A mesterséges intelligencia térnyerését komoly fenyegetésnek tartom, ez ugyanakkor egy lehetőség (kényszer?) is arra, hogy a teljes szakma összefogjon és egységesen lépjen fel ellene – különben mindannyiunknak jóval kevesebb munkája lesz (ha lesz egyáltalán).
Nemcsak az AI miatt tartom fontosnak az összefogást. A fordítóknak, rendezőknek, hangmérnököknek, színészeknek stb. együtt kell a stúdiók elé állniuk, hogy egyszerűen ne lehessen olyan embert találni, aki megcsinálja olcsóbban – mert amíg van ilyen, addig meg fogják keresni, ez pedig óhatatlanul a minőség rovására megy.
A szakma jellegéből adódik, hogy alig ismerjük egymást, így nem is kommunikálunk, egyeztetünk, „szervezkedünk”. A szakszervezet másik fontos feladatának tartom a szakmán belüli kommunikációt, ami idővel szintén elősegíti majd a közös érdekérvényesítést, ami elengedhetetlen a feltételek, ezáltal a színvonal javulásához.
Amennyiben a tagság bizalmat szavaz nekem, azon leszek, hogy a belső kommunikáció a lehető leghatékonyabban működjön és rendszeresen egyeztessünk a külföldi kollégákkal is, az ő tapasztalataik is hasznosak lehetnek számunkra. Amennyiben nem kerülök be az elnökségbe, akkor is számíthattok a munkámra.
Üdvözlettel,
Bán Tibor
1. Szinkron védelme
1. Elérni, hogy a „Magyar Szinkron” bekerüljön a Szellemi kulturális örökség sürgős védelmet igénylő elemei közé. Ezzel megkönnyítve, hogy jogalkotói, törvényhozói szinten is foglalkozzanak az MI elleni kiállásunkkal, vagy bármilyen törvényszintű követelésünkkel.
2. Szerződések
2/1. Mindennemű olyan szerződést mely egy fél részélről születik (kényszer jelleggel) és a munkavállaló bárminemű jogi lemondásáról szól a továbbiakban nem szabad aláírni.
2/2. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság által elfogadott és hitelesített jogszabályok szerinti szerződéseket kell elfogadtatni és rákényszeríteni a megbízókra. Mely tartalmazza már az mi-re vonatkozó kikötéseket is.
3. Stúdiókkal, megrendelőkkel való tárgyalás
3/1. A stúdió vezetőknél el kell érni, hogy leüljenek egy asztalhoz és tárgyaljanak velünk.
Amennyiben a stúdiók erre nem hajlandóak akkor kénytelenek leszünk magunkkal a megrendelőkkel tárgyalni.
3/2. A stúdiók azzal teremtsenek (tartsák fent) versenyhelyzetet, hogy milyen minőségű szakemberekkel, technikával, határidővel, hibák nélkül tudnak dolgozni, ne a színészek bérének lenyomásával.
4. Bérezések
4/1. A „tekercs” intézményének visszaállítása, (20-30-40 másodperces tekercsek) mert e nélkül lehetetlen az egységes és igazságos bérezés lehetősége.
4/2. A Gazdaságfejlesztési Minisztérium iránymutatása és a Közép-Kelet Európai Szinkron Szakszervezetek iránymutatásával, Uniós országokban dolgozó színész kollégákkal, egyeztetve lehetne meghatározni egy tekercs versenyképes árát.
4/3. Tíz tekercs lenne maga a „kiszállási díj”, és azon felül minden tekercs elszámolásra kerülne. Természetesen a munkák értékét (minőségét) ebben az esetben is el kell választani, más egy mozifilm, egy tévéfilm, egy sorozat tekercs ára és más a hangalámondás ára. Ugyanez a metódus igaz a tömegezésre is.
4/4. A munkáltatókkal való újratárgyalás a jogdíjakat illetően. Ahol ez nem lehetséges ott magasabb tekercs árak meghatározása.
4/5. A kialakított bértáblázatot minden évben az infláció és minimálbér/bérminimum mértékéhez igazítva kell újra vizsgálni, és növelni.
5. Informatikai rendszer fejlesztése
5. Egy olyan informatikai rendszer kidolgozását célzom meg, ami minden szakszervezeti tag, gyártásvezető, szinkronrendező és az EJI munkáját is elősegíti. A teljes átláthatóság a cél. Innentől monitorozni lehetne, hogy a megrendelő a későbbiekben kinek értékesíti az elkészült anyagot, és abban kik és pontosan milyen munkát végeztek.
6. SZIA jövője, feladatai, vállalásai
6/1. A szakszervezet minden munkájáról folyamatos beszámolót tenne közzé.
6/2. Kerekasztalbeszélgetéseket szervezése (ezt akár havi rendszerességgel is) melyen a szakszervezet, az ágazat prominens személyei, és jogi potentáltak vesznek részt, hogy a kérdés minden oldalára rávilágítsanak.
6/3. Minden lépésünkre a szavazatok 51%-os támogatása mellett lenne lehetőségünk. (Ezzel is biztosítva a szakma valós befolyását a szakszervezetbe)
6/3. A SZIA alapszabályzatát módosítása annyival, hogy egy-egy tiszteletbeli elnök egy-egy évig képviseltethesse magát minden szakmából (rendező, hangmérnök, dramaturg, vágó). Nem döntéshozói pozícióban, hanem mint szakmai tanácsadó.
6/4. A SZIDOSZ-szal való együttműködés újra tárgyalása.
Hogy legyen még mit szinkronizálni nekünk és a jövő nemzedékének!
Nem húzom az időt azzal, hogy bemutassam magam, 34 éve itt vagyok Köztetek, itt nőttem fel, a jogi egyetemi felvételemet pedig “feláldoztam” a művészetekért, majd így lettem papíron tanítónő.
A nagy igazságérzetemet a családom is felrója, s a jogra is azért vettek fel, mert magas pontszámot kaptam, amikor egy társadalmi-közéleti cikket kellett véleményezni az írásbelin.
Most a világ a szakértők szerint fordulópont előtt áll. Hatalmas a mi felelősségünk is! A szinkronban dolgozóké. Mert még befolyásolhatjuk a változás kimenetelét. A munkánk és munkahelyünk megmaradását is befolyásolhatjuk. Még...!
Dr. Békés Gergely: „Ki fog-e váltani minket, a szinkronban dolgozókat a mesterséges intelligencia? Ki. Az a kérdés, hogy mikor.”
Rudolf Péter: „Ezt a folyamatot megállítani nem, csak lassítani tudjuk.”
Én nem úgy nevezem a magam részéről ezt az elnökségi fórumot, hogy alelnöknek lenni, hanem úgy fogalmazom: Elvállalnám, hogy önerőmből, energiámból, időmből, szorgalomból, tegyek, kérdezzek, intézzek, vállaljak, feladatot teljesítsek, hozzátegyek a jelenléthez egy női minőséget is, amelynek erejét már nem becsüli alá a mai társadalmunk sem.
Tehát vállalom, ha a megmaradásunk szerinti legfontosabb kérdésben egyet érthetek mindenkivel. Fontos, hogy egyet értsek. Mert azt tudni kell, hogy a problémát, ami a szakma kihalását épp veszélyezteti, sokkal veszedelmesebbnek találom, mint néhányan. Úgyis mondhatom, erősebb a jövőbe látásom most, ezért a hozzáállásom jelenleg nem megértő, engedékeny vagy szemet hunyó. Alapozom ezt szakértői véleményekre, témában megírt könyvre, s arra a belső intuitív beleérzésre, amivel mindannyian rendelkezünk, s amit újból használnunk kell, ha az új, bizalomvesztett deepfake (mélyhamisítás) uralta világban ember módjára élni akarunk gyerekeinkkel, az új generációval, akik a leginkább manipulálhatóak. (Ők nem tudják megkülönböztetni a mediatív tartalmakban hamisat az igazitól, a magyar nyelv igazi hangsúlyait a robothangsúlyoktól. Mi még tudjuk, de ők már nem fogják, az átlagember pedig megszokja.) Épp ezért nagyon nagy a felelősségünk. Mert még ott vagyunk a nappalikban. Még.
Viszont az AI színész, a robotfőnök, robotpolitikus, robottanár már léteznek. A bizalomvesztés, a személy plágiuma, az öngyilkossági ráta növekedése, a szerzői jog, etika, morálfilozófia hiánya vagy az állam lassúsága kontra a regulázandó AI probléma exponenciális növekedése is létező jelenség. Már kimondják, a legolcsóbb színész az AI színész. (Mesterséges intelligenciával létrehozott nem élő színész.) Jövőre már Oscar-díj szinten tud játszani! A szinkronstúdiók megszűnésével 3-5 éven belül (de lehet hamarabb) gyártásvezetőre egyáltalán nem, hangmérnökre, rendezőre 5- ből 1- re lesz szükség, igazi fordítóra – ki tudja? Nem lehet pontosan megítélni. De lehet megoldás!
Mivel az állam lassú lesz, a szabályzás meg nehéz a szakértők szerint, mert jogilag egy teljes, hatalmas, meglévő rendszerbe kell beleilleszteni az új jelenséget, nem kell megvárnunk azt, hogy elszabaduljon a pokol. Egyetlen út marad. Piaci alapon, a saját közösségünkben kell meghozni a szabályozást önmagunknak, a szakmában minden területnek. S közvetetten így az egész országnak, a magyar nyelv ügyének, a színészi szabadságnak, a személy, személyiség, egyéni tehetség elidegeníthetetlen joga megmaradásának.
Ehhez gondoltam néhány dolgot, leírom.
Kimondani, hogy Kránitz Lajos etikátlan plagizálásához hasonló deepfake tartalmak kísérlete, és nyilvánossághoz való közvetítése, reklámozása bármilyen sajtóban, ne történjen meg többé. Belátni, hogy a 360 ezer megtekintés (ami egy menő kereskedelmi műsor nézőszáma) és a kb. 1850 letöltés, valamint a rajongói túláradóan bíztató hozzáállás nem megnyugtató a jövőnket illetően, mikor tudjuk, a nézők már nem a TV előtt, hanem az interneten vannak. Ezt Dr. Békés Gergellyel is megvitattam, egyetértett velem. Továbbá a szakértők kimondják, ez a személy plágiuma. Ami büntetőjogi fogalom.
De a program fejlesztéseknél és innovációs pályázatok kiírásánál soha nem vonnak be etikust, morálfilozófust vagy társadalomkutatót. Így senki nem tudja, hogy a legújabb fejlesztés összességében hasznos lesz-e a társadalom egészére nézve vagy hogy hogyan fogja a társadalom elfogadni. Ha nem tudják, akkor rajtunk tesztelik. Ha nem mondja meg senki, hogy milyen értékek mentén használjuk, akkor nekünk kell kimondani. Nem várni a törvényhozásra, szabályzásra, hanem nem használni! Nem használni, s nem kísérletezni azzal, ami helyettesíthet minket, kiváltja a munkánkat, és értékünket, önbizalmunkat, megélhetésünket veszítjük általa. Belső utasítást kell adnunk a tagok felé az AI tekintetében, ahogy azt a SAG AFTRA (az amerikai színész szakszervezet) teszi.
Továbbá Rajkai Zoltánék csodálatos munkáját tovább víve, gondoskodni lehetne a Szinkron Gálák folytatásáról, a szakma további értékének és megítélésének emeléséhez pedig 3 másik eszközt gondolnék.
- Köztiszteletben álló, nagy tekintélyű színészeinket megszólaltatni komoly szakmai és kevésbé komoly kereskedelmi tv és rádióműsorokban (AI témában is természetesen)
- A szinkron jövőéért közönségtalálkozók
Nagy sikerű, közkedvelt sorozatok, filmek célzott közönségtalálkozóit megszervezni, akár több filmét együttesen, pl. X sorozat “vs” Y sorozat (a több néző miatt) ahol a “szinkron sztorizás” mellett célzottan feladat a közönség figyelemfelkeltése a géphang felismerésére, elutasítására (mert az átlagember nem veszi észre) konkrétan népnevelésre használni a szakmánk felelősségét. Ez szélesebb körben is terjedni fog az ott lévő nézők social felületein, story-aikban, posztjaikban. (Bevételt, gázsit is generálhatunk)
Továbbá elindítani a Szidosz-Szinkron internetes social csatornáit. A YouTube-on elindítani egy podcast sorozatot, beszélgetésekben leültetni 3 generációt (20 évest, 50 évest stb.) ill. szakmán belüli területek képviselőit, és egy moderátorral, tematikus tartalmakat létrehozni kerekasztal beszélgetés, podcast formában.
Egy social média hálót létrehozni, melyben úgymond keresztpromóval ezen tartalmakat hirdetjük, megosszuk. Gondolok most azokra a művészekre is, akik nagyobb számú követéssel bíró csatornával, felületekkel rendelkeznek. Ennek most nagy ereje van. Az internetes sajtó és a szerkesztők témáikat előszeretettel ezekről a felületekről veszik. (Ezért is tartom rendkívül károsnak és veszélyesnek a kikerült anyagokat a Kránitz vegyes-felvágott szinkronról.)
A többi, szakmát érintő fontos kérdésben most nem tudok és nem is szeretnék semmilyen nézőponton lenni, együtt gondolkodás nélkül. Ebben az egy témában vagyok radikális, de előrelátó.
Erről részletesen videóban beszélek Hozzátok.
Köszönöm a figyelmeteket!
Kedves Kollégák!
Ez a dokumentum a SziA tisztújítása kapcsán készített videóm kivonatolt „segédanyaga”.
Mint ilyen, nem tér ki minden részletre, csupán vázlatosan jelzi, milyen fő témák kapcsán gondolkodom az elnökségi munka tekintetében.
Kérlek benneteket, ha van rá módotok és időtök, nézzétek (de leginkább hallgassátok) meg a videómat, hogy teljes képet kapjatok az elvi alapvetéseket érintő gondolataimról.
Továbbá fontosnak tartom kiemelni: a videóm – talán sokak várakozásával ellentétben – nem teljes egészében a mesterséges intelligenciáról és annak kezeléséről szól. Fontos ügynek tartom, a kurrens problémák és kezelendő feladatok listáján a legelső helyen van – de nem szerettem volna, ha elviszi a fókuszt minden más belső és külső témáról, melyek egy része közvetlen kapcsolatban áll azzal, hogy az MI ügyében is
sikeresen dolgozhassunk.
A SZIA FŐ FELADATAINAK KATEGÓRIÁI:
Minden pontról és alpontról külön, specifikusan egyeztetni szándékozom, valamint a tagság körében is gyűjteném a kérdéses vagy problémás elemeket.
1. KONKRÉT ÜGYEK: mindennapi, kurrens témák
a. munkavégzéssel kapcsolatos panaszok kezelése
b. pénzügyi problémák
c. jogi és törvényi környezetet érintő kérdések
d. indítványok és javaslatok (belül: stúdiók felé; kívül: törvényhozás felé)
e. rendszeres egyeztetés a tagsággal (online beszámolók – Facebook, hírlevelek, honlap up-to-date kezelése)
f. ötlet- és problémagyűjtés a tagságtól (rendszeres, nyitott Zoom-ülések, Q&A beszélgetések, online „közgyűlések”)
2. BIG PICTURE ÜGYEK: mindennapi, de távolabbra vezető feladatok
a. MI (tanulmányok, környező országok jogi megoldásai, kapcsolatfelvétel a SAG-AFTRÁ-val, jogi
indítványok, kommunikáció a törvényhozás felé)
b. bérek kérdése
c. mintaszerződések bővítése (pl. MI kapcsán)
d. streaming-jogdíjak kérdése (lásd SAG-AFTRA)
e. egységes érdekképviselet (ennek feltételei és formája)
f. stúdiók közti versenyviszonyok és az „aláígérések” alsó határának témája
g. stúdiók közös tárgyalása, viszonyok tisztázása, ügyek mentén többoldalú beszélgetés megindítása
h. adatbázisok hiányosságainak felmérése, azok pótlása – kifizetések és referenciák szempontjából egyaránt
i. képzési lehetőségek – helyzetfelmérés, kommunikáció (partnerek keresése)
3. SZIMBOLIKUS ÜGYEK
a. elvi elméletképzés a szakma szegmenseiről (tanulmányok, esszék, publikációk)
b. szinkrongála és díjátadók
c. ismeretterjesztés (szakmai és munkavállalói anyagi tekintetben)
d. stúdiók közti kommunikáció elősegítése, egységes közösség építése
e. „feketelisták” kezelése – helyzetfelmérés, kommunikáció
4. MARKETING ÉS PR – népszerűsítés, reklám (nem csak projektek mentén)
a. új felületek: FB, Insta, TikTok – a szakszervezet által közvetítve, a szinkronszakma egészéről
b. content-gyártás (szakmabeliek bevonásával)
c. content-gyártás (YouTuberek bevonásával, akár szponzorációk, akár barterek útján)
d. új grafikai arculat – logo, borítók, egységes megjelenés
e. nézők és hallgatók bevonása (contentek) – „behind the scenes” – közvetlenebb kapcsolat a szinkron kedvelőivel
f. adatbázisok bővítése, kiszámíthatósága (referenciaszinten és jogdíj-ügyileg is)
A JELENLEG LEGFONTOSABB ÜGYEK (SZERINTEM):
1. az MI térnyerése és szabályozása
2. adatbázisok bővítése és kiszámíthatóvá tétele
3. belső kommunikáció javítása, szakszervezet erősítése, tagság növelése
4. PR/reklám a szakmának, későbbi hivatkozási alap megteremtése és megerősítése – a nézők bevonása, a szakma népszerűsítése
5. a nagy stúdiók tárgyalóasztalhoz ültetése
TERVEK (KIVONAT)
Van átfedés a fentiekkel, a lista nem teljes és nem minden szempontból rendszerezett, de érinti az összes aktuális feladatot.
- agilis, kommunikatív, egységes elnökség
- rendszeres beszámolók (kis dolgokról is) + rendszeres Zoom „közgyűlés”, kötetlen beszélgetés az elnökséggel és a tagsággal (Q&A)
- belső működés: döntési jogkörök tisztázása, rugalmas, de tervszerű delegáció – demokratikus folyamat, de hierarchiával
- jogi ügyekben nyitás a szakértői részvételre (ügyvédi segítség)
- alapelv: konfliktusok esetén nem harc, hanem konszenzus-keresés
- rendszeres, emberközeli és rugalmas elnökségi egyeztetés (belső)
- konkrét, big picture és szimbolikus ügyek elkülönítése
- a feladatkörök és konkrét feladatok hatékony delegálása
- a delegációhoz kapcsolódva: nyitni az elnökségen kívülre (keretekkel)
- belső kommunikáció -> belső építkezés, egység felé közelítés -> közös minimumok -> hatékony érkekképviselet kifelé
- a SziA népszerűsítése a szakmán belül („szexivé” tenni)
- a szakma népszerűsítése kifelé (szintén „szexivé” tenni)
- alapelv: hatékony közös fellépés, akadályok diplomáciai elhárítása
- lobbi a nagy cégek, a véleményformálók és a törvényhozás felé (lsd. ügyek)
- akár delegálni is – kapcsolati rendszer kiépítés
- pártpolitikai tartózkodás – ügyek és észszerű érdekek mentén szerveződni
- lendületes ügyintézés, rugalmas terhelési osztozkodással
- cél-orientált és proaktív működés szervezetként és egyénileg i
- átláthatóbb internetes adatbázisok létrehozása, meglévők bővítése
- címek, alkotók könnyű kereshetősége, azonnali felkerülés
- Zoli felvetése… (QR
- teljesítmények felmutatása és kommunikálása (be- és kifelé is)
- megteremteni a szimbolikus ügyek iránti aktivitást (lsd. Szinkrongála
- új arculat – logo, borítók, egységes megjelenés
- új felületek – FB, Insta, TikTok, stb
- új tárgyalások a stúdiókkal
- nem támadó alapállás: konszenzus-keresés, emberi tényezők és közös minimumok megkeresése
- csak néhány kérdés az elmúlt év kommentjeiből, posztjaiból: sávos díjazás? mennyi egy tekercs? hány tekercsig fizetnek csak kiszállási díjat? sokéves inflációkövetés lehetőségei (megrendelők felé és a művészek irányába is)?
- reklám-munkákra mintaszerződés és „tól-ig” díjazás lehetőségei
- Rajkai Z. által felvetett és gyakorolt új adózási forma: segítség azoknak, akiknek jól jöhet
- streaming-platformok ügye, jogdíj lehetőségei
- „feketelisták” kezelése – helyzetfelmérés, kommunikáció
- képzési lehetőségek (partnerkeresés, eddigi minták feltérképezése)
Köszönöm, ha megtiszteltek azzal, hogy konstruktívan elgondolkodtok a fenti listákon, valamint megnézitek (meghallgatjátok) a videómat, ahol bővebben kifejtem a számomra fontos ügyeket.
Kérdés, felvetés esetén keressetek nyugodtan, e-mail címem: egrite@gmail.com
Jó munkákat kívánok mindenkinek, október 8-ára pedig eredményes választást!
Egressy G. Tamás
Szakszervezeti cselekvési program
1. A Szervezeti Működési Szabályzat (SZMSZ) évtizedekkel ezelőtt íródott az akkori kor szokásainak, elképzeléseinek és lehetőségeinek megfelelően – és ebben a formában eljárt felette az idő. Szükséges tehát felülvizsgálata az EJI jogászainak segítségével, hogy a szakszervezeti döntésekben való részvételt a tagok számára megkönnyítsük (többek között az online szavazás állandó, legitim lehetőséggé tételével).
2.
a) Anyagi helyzetünk tisztázása a Pénzügyi Beszámoló alapján. Költségvetés készítése az évi rendszeres költségek kalkulációjával (számlavezetés, tárhely, stb…)
b) Felülvizsgálása a lehetőségnek, hogy ezeket a költségeket tudjuk-e racionalizálni.
c) A későbbiekben felvázolásra kerülő lépésekhez árajánlat-kérések. Ezek közül a leghatékonyabb kiválasztása (ami nem feltétlenül a legolcsóbb, mert az sem mindegy, hogy egy adott tétel mennyi idő alatt realizálódik).
d) A szakszervezeti tagdíjak bekérésére való hatékony módszer bevezetése, rendszeressé tétele.
e) Az idén esedékes és elmaradt tagdíjak bekérése.
f) Mivel a szakszervezeti tagdíjbefizetésekkel sajnos nem tudjuk bevárni az összes végrehajtandó feladat megkezdését, célprojekteket kell létrehoznunk (honlapátalakítás, nemzetközi jogászokkal való egyeztetés és ellenszerződések létrehozása/frissítése, stb…). Ezeket promotálnunk kell a szakmában, és adományokat gyűjteni rájuk a tagoktól. Ennek az infrastruktúráját kialakítani.
3. Hatékony kommunikációs vonalak kiépítése a tagok között
a) Telefon/SMS (mert az MINDENKINEK van a szakmában)
b) E-mail (lista frissítése, kibővítése)
c) Csoportok létrehozása mindkét vonalon (pozíció, státusz, szakma szerint)
d) Honlap és szakmai Facebook-csoport folyamatos/rendszeres frissítésre alkalmassá tétele (megfelelő adminisztrációs jogok fel/átruházásával)
e) Bizonyos/megfelelő információk megfelelő helyen való közlése (zárt csoport, honlap, SziA Facebook csoport), a szakszervezeti és szakmai tagok ehhez való „hozzászoktatása”. (Mit hol kell keresni?)
f) Engedélyeket kell kérni a stúdióvezetőktől, hogy a faliújságjaikra, stúdióik területére kirakhassunk Szakszervezeti közleményeket.
4. Az eddig és a későbbiekben felmerülő tételekhez nem csak anyagi, de kapcsolati támogatásra is szükség lesz. Össze kell gyűjtenünk, hogy milyen szakemberek munkáját igénylik az előttünk álló feladatok, és ezeket megnevezni a szakma felé, hátha vannak tapaszalatokon alapuló ismeretségek, amelyek jó szakemberekhez vezethetnek el minket. (Itt sem az anyagi előnyt keressük, hanem a jól dolgozó szakembereket. Sok olyan IT-s feladat lesz például, amihez szakmai segítség kell majd, és a komplexitás esetleg drágább, de távlatokban gondolkodni képes szakembert igényel majd.)
5. A Mesterséges Intelligencia hangimitációban való korlátozásának kérdésében az azonnali lépések megtétele, a továbbiak ütemezése.
a) Konzultáció az ügyvédekkel és szakemberekkel. Kideríteni, hogy mit tehetünk szakmaként és szakszervezetként.
b) Ezen lépések végrehajtása; a végrehajtás rendszeres ösztönzése, támogatása, ellenőrzése.
6. A hatékonyságot célzó Szakszervezeti honlap átalakítása/kiépítése (például online szavazások üzemszerűvé tételével való kompatibilitás tekintetében).
7. A szinkronszakma elismertetése a külvilággal a) saját díjrendszerünk szintjén (saját díjrendszerünk felülvizsgálata, racionalizálása, és a szakma lehető legszélesebb bevonása a döntésbe) b) állami kitüntetések szintjén (a szakmában dolgozók folyamatos jelölése olyan díjakra, amikre esélyesek vagyunk, illetve társszakmákban dolgozók jelölése a szinkronhoz kötődésük alapján is).
8. Olyan számítógépes program megalkotása, ami produkció-szinten lehetővé teszi a rendezők és gyártásvezetők számára a közreműködő színészek hatékony lajstromba vételét, hogy a lehető legtöbb jogdíjat juttathassuk el a szinkronban dolgozó kollégáknak! Így a tömegesek és kis szereplők is több jogdíjhoz juthatnának.
9. A szinkron iránti „valós” igényt minden résztvevő fegyverként használja a saját érvrendszerében, valós és aktuális (a streaming-korszak felfutása utáni) adatai azonban senkinek sincsenek. Muszáj lenne egy friss felmérést készíteni a nézők szinkron iránti igényéről korcsoportra, iskolázottságra, vásárlóerőre és egyéb tényezőkre fókuszálva, médium és fogyasztott tartalom függvényében.
10. Taggyűlések és beszámolók rendszeressé és online hozzáférhetővé tétele a tagok számára.
11. A jelenlegi „kódolatlan”, azaz jogdíjat fizető csatornák listájának felülvizsgálata, és átalakítása (ha szükséges), a filmes társszervezetekkel egyeztetve.
12. A Szakszervezeti vezetésen túl külső konzultánsok, segítők bevonása (szakmán belülről és kívülről), és honorált megbízása az egyes, speciális feladatok végrehajtására.
13. A Szakszervezet szeretné képviselni a rész-szakmákat a munkaadókkal zajló egyeztetéseken (ha szükséges), hogy senkinek se kelljen egyedül küzdenie az érdekeiért, esetleges retorzióktól tartva, illetve senki se gondolja, hogy helyzeti előnyt jelent számára a munkatársaival szemben, ha „bármit/mindent tolerál”. Az egyes rész-szakmákkal való stúdiónkénti alapos egyeztetés, és az aktív munkamódszerek felülvizsgálata ugyanakkor a stúdiók számára is hatékonyabb munkavégzést biztosítana.
14. Az állami támogatások lehetőségét másodlagosnak kell tekinteni a munkánkat felhasználó megrendelők mellett. Miközben mindent el fogunk követni, hogy mind a Szakszervezetnek, mind a Szakmánknak a szóba jöhető állami segítségeket megszerezzük, célunk olyan alternatív bevételi forrásokat találni, amelyek nem a „nemzeti közjó” amúgy is kiszipolyozott készleteiből szeretnének részesedni.
15. A Szakszervezet fel kell vegye folyamatos feladatai közé az állami és EU-s pályázatok követését, melyek segítségével támogathatnánk szakmai workshopok, szimpóziumok vagy díjak létrejöttét. Amennyiben szükséges, ehhez szakembert kell alkalmazni, lehetőleg sikerdíjas rendszerben.
16. Stúdióvezetések kerekasztalhoz való ültetése az emelkedő díjazáshoz vezető irányvonalak, és közös célokat szolgáló, illetve közös akadályokat legyőzni szándékozó együttműködés kialakítására.
17. A jelenleg ránkerőltetett szerződések átalakításához elengedhetetlen alternatív szerződések kidolgozása. Ez a folyamat részint megkezdődött, de egyik stúdiónál sem történt érdemi előrelépés az ügyben.
a) A jelenlegi (2024-es) szerződéseket ismét felül kell vizsgálni.
b) A nem-megfelelő pontokra alternatívákat kell kidolgozni.
c) A stúdiók és a Szakszervezet ügyvédeinek le kell ülni, és megvizsgálni az együttműködés lehetőségét (ha szükséges, akkor a megrendelő ügyvédeit is bevonva a folyamatba).
d) A cél eljutni oda, ahol a szerződés nem egy egyoldalú kinyilatkoztatás, amely a másik felet (nem-arányos) kompenzációért cserébe megfosztja a jogaitól, hanem két fél megegyezése, amely mindkét félnek kedvez.
18. Egy új egységes bértáblázat összeállítása (a régiek felhasználásával és új média-elemek kiegészítésével).
a) A táblázat elkészítéséhez a létrehozott/megerősített kommunikációs módokat használnánk fel, hogy a kollégáktól - részint anonim módon - begyűjtsük az információkat. (Így senki nem érezné, hogy a pénztárcájában turkálunk, de mindenki gondoskodhatna róla, hogy mások ne tudjanak „alávállalni” – akár véletlenül sem.)
b) Ennek a táblázatnak (amely most még az „ajánlott fogyasztói árakat” tartalmazná, ám később a bérminimum alapját képezné) állandóan hozzáférhetőnek kell lennie, tehát a megfelelő helyekről bármikor letölthető lenne, illetve a Szakszervezeti tagok 3-havonta email-ben is megkapnák.
c) A táblázat folyamatos frissítésre kerülne a kollégáktól kapott új információk és megbízások alapján. (Ahogy új platformokra új megbízások érkeznek, minden információt integrálnánk, hogy legyenek kiindulási pontok a hasonló feladatokhoz.)
19. A hangszínészet reklámiparága jelenleg számunkra átláthatatlanul működik, és a bérezés sem ott tart, ahol a filmszínészeti része.
a) Tisztázni és egységesíteni kellene a jogdíjak kérdését. Egyértelműnek kellene lennie hány hét, mekkora körű sugárzás, mennyi pénzbe kerül.
b) Nyilvántartást kellene kiépíteni, amelyben a reklámügynökségek és stúdiók (vagy a sales house-ok) kötelező jelleggel követik az ismétléseket, pontosan kompenzálva a színészeket az esetleges újra rotációba kerülésekért.
c) Be kellene vezetni egy maximum utalási határidőt a színészek bérezését illetően.
20. Dobálózhatunk számokkal a végtelenségig arról, hogy mennyit kellene keresnünk, de azt sajnos a már elkészült felmérés sem mutatta ki, hogy valójában, részleteiben MIBŐL akarjuk elkérni a jussunkat. Mennyi pénzből működnek a forgalmazók és megrendelők? Mekkora többletet kellene kigazdálkodniuk ahhoz, hogy magasabb percdíjakat fizessenek? Lehetséges-e ez egyáltalán? Mennyiben akarat kérdése? Közgazdászok és média-szakemberek közreműködésével meg kellene vizsgálni az érvényes, ágazat- és költségvetésfüggő árakat és béreket a hangunkat felhasználó szakmákban, hogy kompetensen ülhessünk tárgyalóasztalhoz, ha arra kerül sor.
21. Forgalmazókkal, TV-s és streaming megrendelőkkel való egyeztetés a jelenlegi megélhetéshez szükséges adekvát kompenzációk ügyében. Hiába hivatkoznak arra, hogy nem velünk állnak üzleti kapcsolatban, a szerződéseket ők küldik, és nekik írjuk alá. A stúdióktól nem várhatjuk, hogy a mi érdekeinket szem előtt tartva közvetítsenek, mert ez nem feltétlenül áll az ő érdekeikben. Amennyiben tehát érdemi kommunikációt akarunk folytatni, ezt nekünk kell kezdeményezni és megtenni, a stúdiókra való várakozás helyett.
22. Sajnos az információ még ma sem terjed elég hatékonyan. Újra és újra ugyanazok a kérdések merülnek fel bérek és jogdíjak kapcsán, és ugyanolyan lózungok hangzanak el alulinformált kollégák szájából, hogy hogyan és miért kellene/lehetne ezt másképp csinálni. Ezek eloszlatására jó lenne olyan informatív videókat gyártani a Szakma számára, amelyek világosan elmagyaráznak alapvetéseket témánként. (Például: hogyan működik a jogdíj, és miért nem jár minden szakmának; miért nem tud egy vidéki rádió annyit fizetni, mint egy országos; miért nem kell attól félni, hogy egy forgalmazó majd „nem szinkronizáltat”; miért tud az egyik stúdió többet fizetni, és miért nem tud a másik; miért van „olcsómozi” és „drágamozi”? Stb…)
23. Aktívabban kellene képviselnünk a szakmát a külvilág felé, és ennek egyik módja a tartalomgyártás.
a) Általában videós, de akár írásos tartalmat kéne előállítani a nézők és rajongók irányába. (Akkor is, ha kevesen vannak, mert kritikus helyzetben így is sokat tehetnek értünk a maguk módján – lásd ISzDB.) Ezekben bemutathatnánk a szakma működését, és interjúkat készíthetnénk a közreműködőkkel. (Igen, tudok a készülő filmről, de ezt egy film nem fogja pótolni, sem a játékidő megengedte mélység, sem a tartalomfogyasztási szokások megváltozása miatt.)
b) Olyan videókat kellene gyártanunk, ahol megmutatjuk, hogy milyen lenne ez a munka, ha amatőrök végeznék, hogy a néző (és a megrendelő is) lássa a különbséget. (De akár olyan tartalmat is előállíthatunk, ahol azt demonstráljuk, hogy a megszokotthoz képest egy rossz hang/színész-választás is mennyire élvezhetetlenné tehet egy produkciót még profi színészekkel is.) Muszáj, hogy mindenki érezze, hogy erre a szakmára SZÜKSÉG VAN.
24. Cél és eszköz kell legyen, hogy a szinkronszakmát a figyelem „középpontjában” tartsuk rendszeres, tervezett, az aktuális sikerfilmekhez és -sorozatokhoz köthető sajtójelenléttel, ami szorosabb együttműködést követel meg a megrendelőkkel.
25. Szeretnénk az egyes produkciók rajongóival, illetve a szakma iránt kiemelten érdeklődőkkel együttműködni, hogy számukra hozzáférést biztosítsunk az alkotókhoz, cserébe jelenlétet és figyelmet kapva a közösségi és a hagyományos médiában. (Amerikai produkciók esetében a PR a szerződésük része. Mi senkit sem szeretnénk erre kötelezni, de jó lenne felfogni, hogy saját érdekünk, hogy pozitív figyelem kísérje a létezésünket.)
26. Jó lenne a különböző szinkronnal kapcsolatos tartalmak felbukkanását figyelemmel kísérni, becsatornázni, és gondoskodni lehetőségeinkhez mérten a továbbításáról.
a) Ennek egyik módja nyilván az, hogy a tartalom gyártói, vagy az interjúk alanyai egyszerű módon megoszthassák a Szakszervezet felületeivel az anyagaikat, amik onnan aztán továbbíthatóvá válnak.
b) Mi magunk (Szakszervezetként és Szakmaként) is fel kell kutassuk az ilyen tartalmakat (pozitívat és negatívat egyaránt), hogy megosszuk ugyanezen felületeken.
c) Bármilyen szinkronnal kapcsolatos tartalomra Szakmaként reagáljunk. (Például X évvel ezelőtt megjelent az Indexen egy cikk, hogy „mennyit lehet keresni a szinkronnal”. Még nem volt Szakszervezet, így a magam nevében próbáltam elmagyarázni, hogy a cikk miben és mennyiben téved. Ilyesmire azonban ma már hivatalos álláspont kellene megjelenjen a Szakmától.)
27. A szinkronizálás illetve a hangszínészet egy külön szakma a színészeten belül. (Az orvosok és az ügyvédek munkáján belül is hasonló különbségek vannak. Kevés az univerzális színész, aki a színpadon, a kamera előtt, és a mikrofon mögött is zseniális – és ők sem azonnal lesznek azzá.) Saját eszköztárral és módszerekkel bír, melyek tanulhatóak és taníthatóak, ezek alapos és részletes kidolgozása mégis elmaradt az elmúlt évtizedekben, és rossz gyakorlat alapján generációk tanulták a szinkronszakmát a mikrofon mögött. Ennek megszüntetésére a Szakszervezet kezdeményezné a Színművészeti Egyetemen egy több-szemeszteres szinkrontantárgy létrehozását, ami lehetővé teszi, hogy a végzős színészhallgatók már gyakorlottan kerüljenek be a szakmába.
28. A Szakma hasznára válhatna posztgraduális kurzusokat kezdeményezni az SZFE-vel és/vagy egyéb felsőoktatási intézményekkel együttműködve, ahol végzett színészek és fordítók hivatalos úton is elsajátíthatják a kifejezetten SZINKRONszakmai ismereteket. A mostani gyakorlattal ellentétben így jobb minőségű szinkronok lennének készíthetők még az új hangokkal, vagy a szinkron műfajában járatlan fordítókkal is.
29. A celebek (inkl. zenészek) nem jó szinkronszínészek! Viszont egyre nagyobb szerepeket szánnak nekik a forgalmazók, abban a hitben, hogy a szerepeltetésük nézőszám-növelő hatással bír. Erre a feltételezésre semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésükre, az ugyanakkor TÉNY, hogy a velük készülő szinkronok jobb esetben közepesek, és egy valódi színésszel sokkal jobbak is lehettek volna. Ennek a gyakorlatnak (amit az angol „stunt casting”-nak nevez) az egyetlen ellenszere egy erős szakszervezet, ahol a szakmán kívüli szereposztás retorzióval büntethető. Ehhez összefogás kell, hogy közös akarattal tartsuk távol a szakmától azokat, akik VALÓBAN nem valók oda, és nem csak felhígulást, de végeredmény szempontjából gyenge szinkronmunkát eredményeznek.
30. A szinkronmunka minőségének emelésére a Szakszervezetnek közre kell működnie (sőt, kezdeményeznie kell) elektív és kötelező szakmai továbbképzések, valamint szakmai kerekasztalok megszervezésében, a szakmában aktívan dolgozók számára felzárkózás és/vagy fejlődés céljából.
31. A rész-szakmák munkaköri leírásának létrehozása.
32. Eljött az ideje a szakma „kommunista” gyakorlatának felszámolásának. Sajnos nem vagyunk egyenlőek. Jelenleg ez azt jelenti, hogy individualista módon mindenki magának alkuszik, ha tud. Ezt a lehetőséget nem akarnám továbbra sem elvenni senkitől! Viszont:
a) A ráfordított időhöz és munkafázisokhoz kellene igazítani a fizetéseket.
b) Életpálya modellt kellene kialakítani. (A szakmában töltött évekhez igazítva bizonyos fizetési tételeket.)
c) Sikerdíjas rendszert kellene bevezetni. (Sikerfilmek és sorozatok esetében alkalmazható bónuszrendszerrel, amit NEM a stúdiótól, hanem a megrendelőtől kapnánk meg. Így az „olcsómozi” valóban rétegfilmeket takarna és nem fizetési hajlandóságot.)
d) Teljesítményalapú bérezést kellene bevezetni, amely pozitív és negatív fizetési megkülönböztetéssel ösztönzi a szakma tagjait arra, hogy jobb (vagy sajnos nem is olyan ritkán „elfogadható”) munkát végezzenek.
33. Nem célom egy szakma kipécézése sem, de kötelező stúdiólátogatást kell bevezetni a fordítók számára, mert némelyikük egészen az alapjait SEM érti annak a munkának, amihez alapanyagot kellene szolgáltasson. (És sokkal többen vannak, mint hinnék, mint az egy pár évvel ezelőtti Filmjus-os levelező-listás vita kapcsán kiderült.) A dominósor pedig velük indul, mert ez többletmunkát jelent onnantól a rendezőnek, a színésznek, a vágónak, a produkciós vezetőnek, és végig a soron.
34. A stúdiókkal szemben akkor támaszthatunk követelményeket, ha azok ránk is és rájuk is EGYSÉGESEN vonatkoznak
a) A gyakorlatban ez azt is jelenti, hogy a stúdiók között nem lehetnek olyan technikai különbségek, amelyek olcsóbb technikai megoldások révén előnyhöz juttatnak egy-egy stúdiót. A kompromisszum lehetséges, de a technika nem lehet a kedvezőbb árajánlatok kiskapuja.
b) Az „otthoni munka” technikai feltételeit is egységesíteni kell. A Covid időszakában elfogadhatók voltak a kényszermegoldások, most azonban indokolatlan versenyelőnyre tehetünk szert ezekkel a stúdiókkal szemben, miközben azokkal a szakszervezeti elvekkel is szembemegyünk, amelyek a minőséget tartják a túlélés zálogának. Hangmérnökök segítségével ki kell dolgozni egy listát az „elfogadható technikai” eszközökről, amik adekvát minőséget képesek előállítanak, és szinkront, nagy reklámot, illetve csatorna-promókat csak ezekkel lehet a jövőben felvenni. (Kivételt képezhetnek a kis reklámok, a „pótok”, és egyéb olyan munkák amelyek nem hozzák konkurens viszonyba a magánzó színészeket a stúdiókkal, és amelyek minősége nem kompromittálja a szakmát.) Kompromisszumok itt is lehetségesek, és nem egy-vagy két eszköz ratifikálása a cél. De a saját elvárásaink ránk is érvényesek kell legyenek.
35. A stúdiók nem hangtechnikai jellegű (az ott dolgozók munkakomfortját biztosító) felszereltségét is át kell tekinteni, és ahol szükséges, kompromisszumos megoldásokkal, de beavatkozni. (Pl.: a legalább időszakos légkondicionálás/levegőcserélés/levegőmozgatás hiánya nem elfogadható a műtermek egyik részében sem; szintén nem elfogadható egy olyan helyzet, ahol egy Tömeg számára nem jut elég ülőalkalmatosság egy műteremben; illetve az ülőalkalmatosságok minősége sem elhanyagolható kérdés hosszabb távú egyéni munkáknál.)
36. A stúdióknál INFORMÁCIÓSZOLGÁLTATÁSI TUDÁSÁBAN egységes számlázási/munkalistázási gyakorlatot kellene bevezetni (ahol még nem vagy nem a megfelelő szinten működik ilyen). Ha szükséges és igény van rá, akkor a Szakszervezet koordinálhatja és társfinanszírozhatja egy ilyen számítógépes program létrehozását.
37. Jó lenne elérni, hogy a korral haladva, a nagyobb stúdiók lehetővé tegyék a napi diszpozíciók Netes hozzáféréssel történő megtekintését a műtermek közti eligazodás egyszerűsítésére. (Szigorúan a szakma tagjai számára, regisztrációs rendszer alapján.)
38. Szükséges lenne a megrendelők időszakos és rendszeres „felvilágosítása”. Sajnos sokuknak fogalma sincs arról, hogy mi is történik pontosan a szinkronban. Az elvárásaik, a kéréseik, és a hibalistáik gyakran inkompetenciáról tesznek tanúbizonyságot, anyagi kárt okozva a stúdióknak, és feleslegesen nehezítve a színészek és a stábok életét. Ennek felszámolása közös érdek, így a stúdióknak egyénileg vagy közösen olyan workshopokat/stúdiólátogatásokat kellene szerveznie megrendelőik részére, ahol a félreértések eloszlathatóak. (Az ismétlődés a cserélődő emberanyag miatt szükséges.) A Szakszervezet megpróbálna ezekhez segédkezet nyújtani, ha tud.
39. A szakmába való bekerülés és előrelépés jelenleg sajnos nem tehetség és képesség alapon történik. Mindenki a rendezők kísérletezőkedvétől függ – ami néha vegyes eredményekkel jár. A Szakszervezet megpróbálhatna a stúdiókkal együttműködve olyan lehetőségeket kialakítani, ahol pályakezdők és aktív színészek egyaránt megmutathatják, hogy többre is képesek az eddigi „kategorizáltságukhoz” képest.
40. Szakmai-szociális összejövetelek (workshopok) szervezésének elősegítése. (Tehát nem rajongói találkozókról beszélünk, és nem esti baráti kocsmalátogatásokról, hanem szakmán belüli szakmai találkozókról, ahol tapasztalt és kevésbé tapasztalt kollégák vegyülhetnek egymással, és cserélhetnek tapasztalatokat, gyakorlatot szervezett körülmények közt.)
41. Fontos lenne a szakmába bekerülő gyerekeket és a szüleiket felvilágosítani a szakma realitásairól. El kell magyarázni, hogy mivel jár az aktív szinkronizálás, hogy ennek függvényében hozhassák meg a döntéseiket. Olyan eseményeket, találkozókat kellene szervezni, ahol a szinkronba most bekerülők találkozhatnak azokkal az egykori gyerekszínészekkel, akik már bejárták ezt az utat, és el tudják mesélni, mi is vár a fiatalokra.
42. Jó lenne, ha a tagsággal együttműködve képesek lennénk panaszleveleket eljuttatni azokhoz a reklámozókhoz, akik amatőrökkel spórolnak a költségeiken. Fel kell hívni rá a figyelmüket, hogy van közönség, aki észreveszi, hogy ezek vállalhatatlanul szólnak, és ezzel inkább elijesztik a fogyasztókat, mintsem érdeklődést generálnak. (Hiszen min spórolhat MÉG egy cég, aki a termék hangjával is fukarkodik?)
43. Bővíteni kellene a weboldalt egyébirányú funkciókkal, hogy az valóban közösségépítő feladatot is ellásson (szakmai feedback-re való alkalmassá tétel, apróhirdetések post-olásának lehetősége, stb…)
44. A Szakmával és a Szakszervezeti tagsággal való kommunikáció során az esetleges problémák vagy részszakma-specifikus igények meghallgatása és ezek cselekvési tervbe integrálása.
Kedves Tagok!
A mai nappal zárul a SziA új Tisztségviselőinek jelentkezése, a jelölések leadása.
Ezúton hírdetem közzé, hogy -noha jelenleg éppen 5 jelentkező van, (a taggyűlésen és az azóta lemondó jelentkezőket, ilĺetve jelölteket már nem számítva) és összesen öt tisztségviselőre kell szavazni-, én is jelöltetem magam tisztsegviselésre, a következő okokból, ami igazából egy: Rajtam ne múljon!
A Vígszínház tagjaként 25 éve vagyok a Szídosz, vagyis a színházi Dolgozók Szakszervezetének tagja, és immár a Szia tagdíját is befizettem. A Szídosztól az elmúlt évek során sok segítséget kaptam, és nem volt kérdés, hogy kezdő színészként a tagja legyek a szakszervezetnek. A szinkron közössége sokkal szerteágazóbb, nehezebben összefogható, aminek egyéni döntéseket, érdekeket kellene kordában tartani, egységgé erősíteni. Senki sem kötelezhető a tagságra és a közösség fizikai érzése nélkül nem is könnyű belátni, nyomást gyakorolni a tagságra, pláne a tagdíjak befizetésére, ami a szervezet működését tenné lehetővé. Nincs belátásom a Szia elmúlt éveinek a munkájába, és fogalmam sincs, mi az, amit egy nagyon jól együtt dolgozó öt fős csapat elérhet még -nyolc év működés után- a szinkron szakma egységesítéséért, életének meghosszabbításáért, harcolva a technikai vívmányokkal, ami elől nem lehet homokba dugni a fejünket, de lelkiismertes közösségi embernek tartom magam. Amit tudok, azt megteszem. Ezért jelentkezem, hogy rajtam ne múljon. Szeretek jól aludni. Tudni azt, hogy ami tőlem telt, azt megtettem.
Hajrá minden önfeláldozó, optimista, lelkes, harcos, idealista jelentkezőnek, hajrá jelenlegi és leendő tagoknak, hajrá minden magyar nyelvet beszélő kultúra teremtőnek és fogyasztónak!
SziAsztok.
Majsay-Nyilas Tünde
Kollégák!
Pálfai Péter vagyok. Színész. Több pozira jelöltetek, amit köszönök. Az elnökit, azt köszönettel lemondanám. Oda válasszatok egy agilis fiatalt, ha lehet.
Alelnökként szerintem nem egyéni ambíciók kielégítése a fontos, hanem az együttműködés, tanácsadás, konstruktív ötletekkel bombázni a többieket, amit aztán megbeszélésekkel kiérlelünk közösen. Amit adni tudok az az évek tapasztalata színész és rendezőként is ami itt van bennem. Csak ki ne törjön!
Én picit túlzottnak érzem a rettegést az AI miatt. A félelem bénít és rossz tanácsadó! Itt azt kéne kitalálnunk, hogy miként juttatjuk el a hangunkat, kimunkált elképzelésünket a törvényhozókig. De előte tabula rasat kell csinálni ami a működésünket, a veletek és a stúdiókat illető kapcsatot illeti. Új terítéket, csak tiszta asztalra lehet tenni. El kell érni, hogy sokan érezzétek úgy, hogy itt a helyük. Hihetően kell kommunikálni, hogy itt az idő befejezni a kényszervállalkozói létet, ha már van rá lehetőségünk. Összefogás, bizalomteremtés!!
Kamarai jogköröket a szaksz. nem vindikálhat magának, ezért fontos a Kamara létrehozásban aktívan részt venni , azért lobbyzni. Kamara nélkül béna kacsa maradunk, mint eddig voltunk. A kettő együtt működhet hatásosan!
Na dióhéjban ennyi. Tegyünk együtt, azért, hogy újra büszkék lehessünk a hivatásunkra!! Tsók, fiúk, lányok! Love